Az ablakok története az ősi civilizációkba nyúlik vissza, amikor az emberek először kezdtek épületeket építeni. Az ősi Egyiptomban és Mezopotámiában az ablakok egyszerű nyílások voltak a falakban, amelyeket általában nádmattal vagy állati bőrrel fedtek le. Ezek úgy-ahogy védelmet nyújtottak az időjárás és a kíváncsi tekintetek ellen. Ezek az ablakok nem rendelkeztek üveggel, és fő funkciójuk a szellőzés és a fény biztosítása volt.
A görög és római civilizációk idején az ablakok fejlődése új szintre lépett. A görögök már használtak üveget az ablakokhoz, de ez még mindig ritkaságnak számított és drága volt. A rómaiak vezették be az üvegezett ablakok széles körű használatát. Ez akkoriban különösen a gazdagok és a felső osztály „játékszere” volt. Az üvegablakok már nemcsak a fényt engedték be, hanem védelmet is nyújtottak az időjárás viszontagságai ellen, miközben lehetővé tették a külső világ szemlélését.
A középkorban az ablakok designja jelentős változásokon ment keresztül. A korai középkori Európában az ablakok gyakran kicsik és zárhatók voltak, hogy védjenek a hűvös és szeles időjárás ellen. A gotikus építészet megjelenésével az ablakok hosszabbak és karcsúbbak lettek, gyakran csúcsíves formában. A színes üvegablakok, amelyek a katedrálisokban és más nagy templomokban jelentek meg, igazi művészeti alkotásokként szolgáltak, mesélve a bibliai történeteket és a szentek életét.
A Nyugat-Római Birodalom idején az ablakok designja szorosan kapcsolódott a birodalom politikai és társadalmi változásaihoz. Ahogy a birodalom hanyatlásnak indult, a városok és épületek elhagyatottá váltak, ami visszatükröződött az építészeti stílusokban is. A késő római épületek ablakai gyakran egyszerűbbek voltak, tükrözve a gazdasági nehézségeket, melyek biztonsági aggályokat is vontak maguk után. Az üvegablakok ritkábbak lettek, és az egyszerűbb anyagok, mint a fa és az állati bőr, újra előtérbe kerültek.
A reneszánsz korszakában az ablakok újra megtalálták a művészi és esztétikai jelentőségüket. Az építészek, mint Brunelleschi és Michelangelo, újraértelmezték a klasszikus formákat, és az ablakok ismét hangsúlyos szerepet kaptak az épületek tervezésében. A modern korban az ablakok technológiája rohamosan fejlődött. Az ipari forradalom lehetővé tette az üveggyártás tömeges elterjedését, ami az ablakok széles körű elérhetőségéhez vezetett. A 20. században az ablakok designja és funkciója tovább finomodott, az energiatakarékos és hangszigetelt ablakok megjelenésével.